Pispalj

Pispalj

Ez az egyszerű népi étel, amelyet számos család fogyasztott Horvátország szerte, a találékonyság és takarékoskodás iskolapéldája. Minden régiót az adott éghajlatra jellemző ételek jellemeztek, amelyek mindig az éppen elérhető hazai élelmiszerekből készültek. Bár gyakori volt a kispénzűség, valamint sokat és megfeszítetten dolgoztak, a sokoldalú háziasszonyok megtalálták a módját, hogyan vidítsák fel családtagjaikat kis varázslattal a konyhában, így olyan alapvető alapanyagokból, mint a liszt, tej és zsír, ízletes ételek készültek, amelyek a család minden tagjának édes, vagy sós falatok utáni vágyát kielégítették.

 

 

Az egyik ilyen étel a pispalj, amelyet a népnyelv picipaj, plaska, vagy pogácsa néven is ismer, és amelyet még ma is élvezettel fogyasztanak az adriai part széles régiójában. Olyan ételről van szó, amely formájával a lángosra emlékeztet, valójában pedig kovászt bőségesen tartalmazó kenyértésztából készül. A pispalj úgy készült, hogy a finomlisztet bedagasztották kovászos tésztával, amelyből abban az időben, amikor az emberek rendszeresen sütöttek kenyeret otthon, a tűzhely parazsában, mindig volt a házban. Ma erre a célra száraz, vagy friss élesztőt használunk, amelyet feloldunk egy kevés langyos vízben és felfuttatjuk, mielőtt hozzáadjuk a liszthez, majd további víz hozzáadásával a tésztát simára gyúrjuk. Az így elkészített tésztát megkenjük olajjal, hogy ne száradjon ki, majd szobahőmérsékleten egy órát kelesztjük. A megkelt tésztából kézzel kis lepényeket formázunk, amelyeket forró olívaolajban kisütünk.

 

 

A frissen sült, aranysárga színű, meleg pispaljt cukorral megszórva, vagy házi lekvárral megkenve fogyasztjuk, aki pedig sós ízre vágyik, megszórhatja reszelt sajttal, amely ráolvad a frissen sült forró tésztára. Ezek a lepények ideális választás az ízletes reggelihez, vagy lezser vacsorához, édes változata pedig laktató desszert, amit mindenki örömmel fogyaszt.